Napjaim olyan izgalmasak mint a ööö nagyon, ezért sem vagyok itt fenn sokat, mert nincs miről írnom, de azért megpróbálkozok, iszonyat érdekfeszítő lesz! Angolból a minap írtunk két dogát, amit ki is kaptunk, jók lettek, valamint írtunk egy fogalmazást, ami négyes. Nem a négyes a baj-amúgy az is-hanem tartalomra hármast kaptam, az a nő meg még most se mondta el, miért. Szóval a mai napig fogalmam sincs. A lényeg, hogy pozítívum és negatívumokat kellett írnunk egy témával kapcsolatban. Megpróbálom érthetően kifejteni, hogy miben hibázott: az előnyök után elkezdtem sorolni a hátrányokat és nekem nem csak sorolnom kellett volna, hanem egy szóval, mint pl "ezzel szemben" kellett volna kezdenem, nem fokozatosan áttérni a negatívra, ami eddig szép és jó, de nem oda rakta ezt a javítást, hanem mikor már majdnem befejeztem a negatívumok felsorolását. Ezt szóvá is tettem, de csak nézett a papírra, mintha nem fogná fel a magyarul elhangzott kérdést, és letette. Ezt ráhagytam, mert nem épp a legértelmesebb lélekről van szó. Tovább haladtunk az anyaggal és vettük a növényeket (igen, angolon) és én meg a haverom voltunk merszek megkérdezni, hogy van a rózsatövis, azonban mintha meg sem hallaná, mondta tovább az anyagot. NEM TUDTA! Az egy dolog, hogy nem tudja, hogy van mondjuk a nemistudom kovalens kötés angolul, de rózsatövis, egy kibaszott rózsatövisről van szó! Ezen elkezdtünk röhögni, merthogy egyszerűen szánalmas ez a nő, ami a tanítást illeti. Később vettünk egy szöveget, amiben kémiai vegyületek is voltak, és megkérdeztem, hogy a kálium miért nem kálium angolul, mert tudatosan a kálcium is kálcium, ami a kiejtést illeti. Azt mondta "mert nem" baszki gondoltam, hogy nem, tudok olvasni! Elméletileg még zabos rám, amiért egyszer a tanulói életem folyamán diszkréten visszaszóltam neki, de ha feltesz a diák egy kérdést, akkor válaszoljon már, azért tanár! Németen van nálunk egy tanársegéd, aki az istenbe se tud normálisan tanítani, eddig konkrétan semmit sem értek, és ki fogok akadni ha dogát írunk, mert minden erre a nyelvtanra épül. A tancink mondta, hogy mindezt újra fogjuk venni, ami nagyonfasza, azonban addig kapunk jegyekeeeeetö. Az pedig nem lesz szép, ha lerontom az amúgy eddig fantasztikusan jó németet, főleg, hogy beleszámít a továbbtanulásba aaaaarrrgh. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy eddig minden órán idegemben sírtam, mert nem értettem semmit...fantastic! Meg fogok bukni...

Üdvözletem! Jelentem sikeresen beteg lettem és immáron második napja döglődök. Tegnap anya csinált palacsintát, valami kurvafinoooom volt, ma pedig tiramisu lesz, ami a kedvenc kajám! Na ennyi lenne, bírom, hogy az osztályban semelyik értelmiségre sem lehet számítani, mert kb szarunk egymásra, érzem a szeretetet ecsém! A napot paranormális jelenségekről szóló videók nézésével töltöttem, amiről eszembe jutott, hogy velem is megtörtént pár ilyen eset, nagyrésze személyes, szóval kiragadtam egy kevésbé kínos témát. Ez tavalyi év telének közepén volt illedékes, mikor battyogtam haza a minusz 20 fokokban a megszokott latyakos úton, mikor olyan érzésem volt, mintha valaki követne, tudjátok, az a rendkívül kellemetlen feeling kerített hatalmába. Hátranéztem, semmi. Mikor befordultam egy sarkon, észrevettem egy szőkehajú kb 7 éves kislányt, hogy még pont illjen rá a horrorfilmekbeli leírás, amint kb 2 centi közel volt hozzám, pontosan szólva mögöttem, ezért nem vettem észre, mert még a derekamig sem ért fel, pedig én rendkívül törpe vagyok a 160 centimmel, és befordult a temető felé vezető utcába. A. Temető. Felé. Persze afelé is laknak, van egy utca amin végigmész és totál lakható a környék, viszont ennél a bizonyos kislánynál nem volt semmi, semmi táska, semmi, ami arra utalhatott volna, hogy jött valahonnan, és nincs annyi 7-8 éves gyerek a lakóhelyemen, főleg nem koromsötétbe engedik el őket. Ami pedig fokozta a hangulatot, hogy nem volt semmilyen arckifejezése, semmilyen, csupán nézett maga elé. Eléggé kirázott a hideg eme látványtól, de személyiségemtől fogva próbáltam logikusan gonolkodni, sikertelenül. Ki a halál engedné ki a 6-7 éves gyerekét a nyílt, koromsötét utcára az éjszaka közepén? Hmmmm??!

Üdvözletem! Eme szent napon valami kurvára elbasztam a hangulatom a dolgok túlgondolásával, mert hát az ugye nekem rohadtul megy. Elsőként belevágok a nap közepébe, mikor töri volt, és T. le se szart. De konkrétan. Utálom, ha nekem kell kezdeményeznem, ezért sem fogok meg azért, mert nem érdekel olyan szinten és mert jó látni, ahogy miattam szenved. Csak legalább ne bámulna máskor egész nap. Pasilogika, hülyék, mint az állat. Szörnyű. Aztán ugorjuk is át a témát, mert még a kelleténél is jobban kiidegel. Ma volt egy magyarverseny, amire én meg még pár sorstársam volt kiválasztott, de úgy, hogy nem mondtak semmit, azt se tudtuk hol van, mit kell tanulni, esetleg muszáj-e bevonszolni magam?! De be kellett, mert ha a tanci azt mondja, akkor az már pedig úgy van. Hát azt hiszem sikeresen elbasztam, meg úgy az osztályból kb mindenki. Van ez a csaj, akit én utálok, mert folyton T.-vel van, de legfőképpen azért mert bunkó és iszonyat ijesztő. De komolyan. Namármost két faktom is vele van (a kettőből) és uh. Tudni illik ez valami csodagyerek, mert osztálytársam bevallása szerint csak úgy kaparta a válaszokat. Ki ez ember?! Na mind1...kaptam Olaplex-et, ami ha nem tudnátok lenyegeben vmi hajregenáló balzsam cucc, és elvileg hasznos, na meglátjuk...

Üdvözletem, ma egy olyan listát hoztam, amely dolgok rendkívül, azaz életbevágóan fontos részei életemnek, azaz nem tudok nélkülük élni, illetve elég nehéz lenne, let's start, szépen sorjában lesznek...

Spotify: legjobb zenés alkalmazás, minden megvan rajta, ami kell és érdemes hallgatni, gondolom még vagy 829387289372897397-an ismerik és nem kell bemutatni.

Hajbalzsam: jelenleg Garnier márkájút használok, mert a pár évvel ezelőtti szőkítés, olyan jót tett a hajamnak, hogy alig van már a fejemen, szóval meg kell óvni a kicsikéket, mert szeretnek menekülni.

Hajfesték: rohadt nagy hajbuzi vagyok, legszívesebben szivárványszínű lenne, de csak ilyen hajszínezőket szoktam venni, mert az nem roncsol, de azt tucatjával!

Rúzs: aki ismer az tudja, hogy dögivel vannak rúzsaim, pedig alig használom őket, de amikor mégis, az szerelem és mindig szerznem kell vagy kilenc újat!

Arany karkötőm: amúgy nem arany, hanem hamis arany, és valami designer replica volt vagy 600 ft és kurvára nem bántam meg, mindig rajtam van, ha nem, akkor nem megy az outfit-emhez.

Üdvözletem, fasza egy hónap múlva visszatoltam a képem, szóval eltelt a karácsony, szép volt, jó volt, és kaptam ajándékot. Most térjünk át a mai napra, ami kivételesen felbaszta az agyam. Nem csináltam angol leckét, amivel nem lenne baj, mert ritkaságszámba megy, ha valaki mégis elkészíti, azonban én nem írtam le az órán, ez pedig hát egy kibaszott főbűn a tanci szemében, pedig soha senki sem írja a leckét órán, soha! De mivel én vagyok a kiskedvence, amit mellesleg rühellek, ha én nem csinálok valamit, hát istenemre mondom már ennyi erővel el is temethetnének! A lényeg, hogy mikor már vagy 10 perce alszok a padon, a nőci megszólal, illuszrálom eme beszélgetésfoszlányt, mert hatalmas volt:

- Angel rosszul vagy?

-Nem!

-Csak-mert nem írod a házit...

-Mert kéne? Otthon is meg tudom írni, bár most is, de nekem mind1.

-.....

*visszafekszik aludni*

Ez így rohadt bunkónak tűnhet, azonban tudni illik ez a nő képtelen fegyelmezni, egyszerűen képtelen rá. Semmi tekintélye nincs, senki sem veszi komolyan, mert iszonyú szánalmas, ahogy tanít, és ahogy kinéz. Aztán erre elkezdi köszörülni a torkát, de ezt is csak lány-haverom mondta, mert én olyan nagyon figyeltem, hogy sikerült eme mozzanatnak elkerülnie figyelmemet. Mikor ezt megtudtam, mondom kell-e neki Stepsils, vagy jól van, esetleg csak figyelemhiányos-e drága tanárnőnk, amúgy nem vagyok rossz diák, sőt kivételesen cuki meg aranyos és tisztelettudó is, csak utálom az esetlen embereket, de mivel egy felsőbbrendű lénnyel volt dolgom, nem emeltem fel a hangom, csupán alig. Mellesleg befestettem a hajam, fekete és valami kurvajól áll, hogy csak na! Harmadik pont pedig, ahogy drága oszifőnk mondaná, hogy van ez a gyerek aki már tavaly év vége óta belém van esve, és tudom, mert nem vagyok hülye, csak én épp akkor mentem át egy kisebb depresszióval kevert szerelmi bánaton és elhatároztam, hogy én leszek a következő Szűz Mária vagyis nekem nem lesz pasim (tudom, hogy neki ott volt József, de vágjátok)  szóval így is lett, viszont tudni illik én kibaszott figyelemhiányos vagyok, és amint ez a gyerek, na nevezzük T.-nek engem leszar én hisztizni fogok, amúgy semmi érzelmeim nincsenek iránta (bár meg kell jegyezni, nem néz ki rosszul) csak hát én ilyen szar ember vagyok lel.