Szóval a mai nap-attól függetlenül, hogy halálra untam magam-nem történt semmi különös, ezért sem írtam. Németre jött hozzánk egy segédtanci, akit mindenki rühell. Konkrétan nem értünk semmit, és legszívesebben nem mennénk be órára. Amúgy voltam orvosanál, nem volt semmi különös, a szokásos megaláztatásoktól eltekintve, mert persze én nem tudhatom magamról, hogy vékony vagyok, még 60x el kell mondani. A vicc csak az, hogy az asszisztensnő sem volt a legnádszálabb, konkrétan már kifolyt a székből, és egész végig bámult, annyira irritált. Aztán van T. aki a minap szólt hozzám egy szót, és gondolom ebből ő arra következtet, hogy össze fogunk házasodni, vagy mi. Múltkor fakton is vagy 8x hátrafordult, az utóbbi két napban azonban felettébb távolságtartó. Ez kiverte nálam a biztosítékot, mert 1. hogy meri 2. most döntse el, hogy bír vagy nem 3. jöjjön oda, ha igen. Sajnálatos módon a pasik minimális érzelemnyilvánításra is képtelenek, szóval majd olyan 10 év múlva...talán. A hét legizgalmasabb ténye az volt, hogy namármost, aki kicsit is otthon van a divat világában, az tudja ki az a Snejana Onopka, ha nem, most mondom, egy modell. Hozzászóltam egy instagram posztjához, amikor rengetegen negatívumot kommenteltek, valami miatt és gyerekek, most kapjátok ki, válaszolt! Igeeen, hát engem kb le se lehetett lőni. Nagyon örültem, már ha ezt el lehet képzelni. Ma csak négy óránk volt, azonban a fantasztikus vasút miatt, én így is csak kettőre értem haza lel. Mindenesetre megkönnyebbülés volt, hogy nem kell abban az iskolának nevezett pokolban raboskodnom.